„Segítsenek, kérem! Vak vagyok!” – ez a felirat állt a kalap előtt, ami mögött egy vak kisfiú ült egy épület legalsó lépcsőfokán.

Ekkor haladt el előtte egy férfi, és pont nt vele szembe állt meg. Belenézett a kalapba, amiben pár pénzérme árválkodott. Belenyúlt a zsebébe, és amennyi aprója volt, beletette a kalapba. Ezután elvette a papír fecnit, amin a felirat volt, megfordította, és a tiszta lapfelületre pár sort írt, majd visszatette a kalap elé, hogy mindenki szemügyre vehesse a szavakat.

Rövid időn belül a kalapba gyűlni kezdett a pénz. Sok járókelő megállt a fiú előtt, és miután elolvasták a feliratot, szinte mindenki a pénztárcájához nyúlt, és kivett belőle valamennyi összeget, majd a kalapba dobta.

Pár óra elteltével a feliratot átíró férfi visszament a helyszínre. A fiú még mindig ugyanott ült. Valahogy megérezte a férfi jelenlétét, majd azt kérdezte: „Maga volt az, aki ma reggel átírta a szöveget? Mit írt rá a papírra?”

„Csak az igazságot. Azt írtam, amit te is írtál, csak kicsit más szavakkal fogalmaztam meg” – mondta.

Az új feliraton ez állt: „Ma gyönyörűen süt a nap, de sajnos én ezt nem láthatom”.

Mindkét üzenet azt mondja ki, hogy a fiú vak. De csak a második üzenet jut el a járókelőkig, akik csak így döbbenek rá arra, hogy valójában milyen szerencsések, hogy láthatják a napsugarakat.

(Forrás: filantropikum.com)

Szerinted is nagyon tanulságos? Akkor ne felejtsd el megosztani! 

KLIKKELJ A TETSZIK GOMBRA ÉS TARTOZZ KÖZÉNK A FACEBOOKON IS!

Olvasd el ezt a cikket is –>  Az Apple vezérének utolsó szavai: "Egyetlen dolog van, amit nem találhatunk meg, ha elvesztettük..."