Ha másra nem, egy biztonságos, szeretettel teli családi háttérre minden egyes embernek szüksége van! Ha ez megvan, bármilyen nehézséget el lehet viselni. Sokaknak azonban ez nem adatott meg… A megható történet két teljesen különböző családról szól, akik mindössze nagyon közel laktak egymáshoz.

Az egyik család lakásában rendszeresek voltak esténként a veszekedések, kiabálások, ajtócsapkodások, a másik család házában viszont legtöbbször béke, nyugalom honolt.

Egyik este a veszekedős család felesége így szólt a férjéhez:

Te, menj már át a szomszédokhoz, és derítsd ki, hogy mitől van mindig olyan harmónia, és béke az ő otthonukban.

Hogy addig se legyen veszekedés, a férfi szót fogadott, majd átugrott a szomszédba, az ablak alatt megállt, hátha lát, vagy hall majd valamit. Az asszony éppen az előszoba padlóját súrolta, ám hirtelen átszaladt a konyhába, mert hallott valami zajt. A férj épp a lépcsőről sétált lefelé, azonban nem vette észre a fölmosó vödröt, így megbotlott, és az egész vizet kiborította.

Beszaladt a feleség, és így szólt:

Ne haragudj, drágám, az én hibám, hogy ott hagytam a vödröt.

Nem, nem, én vagyok a hibás, mert nem néztem szét, mikor lejöttem – válaszolt a férj.

Ezután megcsókolták egymást, átölelték egymást, és együtt feltakarították a kiömlött vizet.

A lelkes, kukucskáló szomszéd, látva a megható jelenetet, elszomorodott. Mikor hazament, az asszony már izgatottan várta, és azonnal meg is kérdezte, hogy mit sikerült kiderítenie.

Na, mi a titkuk? – faggatózott a kíváncsi asszony.

Az, hogy náluk mindenki elismeri, ha hibázott, míg nálunk mindig, mindenkinek igaza van.

(Forrás: filantropikum.com)

Szerinted is nagyon tanulságos? Akkor ne felejtsd el megosztani!

KLIKKELJ A TETSZIK GOMBRA ÉS TARTOZZ KÖZÉNK A FACEBOOKON IS!

Olvasd el ezt a cikket is –>  Ady Endre gyönyörű karácsonyi versét Szabó Gyulánál szebben senki nem mondja. Te hallottad már?