“Füst Milán csúfolódott egyszer a pszichológusokon, akik úgy tekintenek a lelki jelenségekre, mintha egy zsák krumplit szemlélnének, és úgy beszélnek tudatról, tudattalanról, szorongásról, félelemről, mintha azok valami megfogható tárgyi valóságot képviselnének – holott erről szó sincs.

Ha valaki azt mondja, hogy rossz az emésztése, hogyan tudok segíteni rajta? Mutasd az emésztésedet, nyuszi? Hát, nem tudja megmutatni, mert az egy funkció! Az emésztőszerveit tudja megmutatni, az emésztését nem. A szorongását nem. A tudat, a tudatalatti és a tudattalan funkciók, amelyek tárgyilag nem megragadhatók. Az emberiség borzasztó régen keresi, hogyan lehetne ezeket a nem tárgyiasult lelki jelenségeket egzaktabbá tenni, mert azt jó ideje észrevettük, hogy viszonylag kevéssé tudjuk befolyásolni azt, hogy mi történjen a saját életünkben.

Hiába mondom Tündikének, hogy halálosan szerelmes vagyok belé, ásó, kapa, nagyharang – három év múlva a válóperen már rá sem tudunk nézni egymásra. Ennyit ér az elhatározás, a döntés, az önismeret? Ennyit!

A régiek ezt úgy oldották meg, hogy az istenekre hivatkoztak. Látták, hogy van az ember életében egy olyan hatástömeg, amely független az akaratától, a tudatától, mégis beteljesedik. Ezt elnevezték anankénak, végzetnek, ami ugyanaz, mint amit ma tudattalannak hívunk. Aztán elnevezték Isten akaratának. Az is ugyanaz. Hamlet azt mondja: „Kizökkent az idő; – ó, kárhozat, hogy én születtem helyretolni azt!” Neki is spirituális feladata van, az apja szelleme bízza meg, hogy a kizökkent időt helyretolja. Az indiaiak ugyanezt a valamit karmának nevezik. Ebben a felfogásban az előző életeire nem emlékszik az ember, de a hatásukat megéli, hiszen a helyzetei nagy része karmikus, meghatározott, és újabb életében lehetősége van egy elrontott helyzetet tovább rontani vagy rendbe tenni. Az indiai szemlélet szerint ezért nem véletlen, hogy valaki milyen családba születik, ugyanis azokkal az emberekkel dolga van. Valamit rendbe kell hoznia, ami az előző életekben félrecsúszott – de tovább is ronthatja.

Olvasd el ezt a cikket is –>  Ősi inka technikával épül meg a híd, ami összeköt. Embert, lelket.

Az emberiség jó ideje próbál valami használható magyarázatot találni arra, hogy a viselkedésének, a magatartásának egy része miért nem az ő akaratától függ. Hiszen még azt sem tudja kiszámítani, hogy aktuális helyzetben érvényesülni fog-e az akarata, vagy sem! Elhatározhatom én, hogy elutazom Barcelonába, de az már nem tőlem függ, hogy ott boldog leszek-e, vagy sem. Ez találkozásokon, helyzeteken, külső körülményeken valamint olyan belső tényezőkön múlik, amelyek nem az én irányításom alatt állnak. Az embert az zavarja a legjobban, hogy a helyzeteinek nagy része determinált, és ezekben ő nem szabad. Szabad azonban abban, hogy miként viselkedik egy helyzetben. Tönkremegy vagy talpon marad, építi vagy rombolja magát – ez már tőle függ.”

Popper Péter

Szerinted is érdekes, okos gondolatok? Akkor ne felejtsd el megosztani! 

KLIKKELJ A TETSZIK GOMBRA ÉS TARTOZZ KÖZÉNK A FACEBOOKON IS!