Öttagú család várakozott az állomáson: apuka és négy fiúgyermek, mellettük biciklik. Nem rohanták meg idegesen a vonatot, ahogy szokták az izgatott kerékpáros utasok.

Mozdulatlanul kérdezte meg a középkorú férfi, hogy szabad-e feltenniük a kerékpárokat.Az igenlő válasz után lelkes pakolásba kezdtek.

Alighogy elhelyezkedtek a vonaton, a négy boldog gyerkőc lehúzta cipőjét, kapott 1-1 csomag nedves törlőkendőt, és nekifogott a vasúti kocsi alapos megtisztításának. A legkisebb, tejfelszőke lurkó a kapaszkodón csimpaszkodva törölgette a csomagtartót, és azon lelkendezett, hogy ő így tanult meg ügyesen mászni.-

Az egész pár száz forintba kerül, és különben is mi értelme lenne, ha csak ücsörögnénk egész úton? – így magyarázta az apuka a helyzetet, látva a boldog megdöbbenést az arcomon.Megérkezve a végállomásra, ketten adogattuk le egymásnak a bicikliket a vonatról, mert a gyerekek minden áron be akarták fejezni az utolsó ablak pucolását.Bőségesen kijutott nekik a dicséretből tőlem, és néhány utastól is. Nem jöttek zavarba, ahogy az érdemtelenül méltatott gyerekek szoktak.

Lelkes, büszke mosoly húzódott az arcukon.Úgy gondolok most rájuk, mint a szebb jövő kis katonáira. Nehéz feladatok várnak még rájuk. Túl sok kéz piszkolja be a világ kapaszkodóit és ablakait, és túl kevés kéz tisztogatja őket!

Szerinted is bámulatos, példamutató történet? Akkor ne felejtsd el megosztani! 

(Forrás: Facebook)

KLIKKELJ A TETSZIK GOMBRA ÉS TARTOZZ KÖZÉNK A FACEBOOKON IS!

Olvasd el ezt a cikket is –>  2 magyar is van a világ 10 legszebb mozija között