Láttunk egyszer a párommal egy helyes keverék kutyát sétálni a hétvégi kiskertünk körül. (Ez még az az időszak volt, mikor már majdnem megvolt mindenünk, de én még szerettem volna diplomát szerezni, jól emlékszem…) Egész nap ott sertepertélt a teleknél, párszor közel is merészkedett, elfogadta az ételt és kezdett szimpatikusabbá válni, ahogy meglágyult az irányunkba.
Miután eljöttünk, egész este, elalvásig bántuk, hogy nem hoztuk haza, hisz kóbornak tűnt, eléggé. Erről beszélgettünk aztán másnap is. És amikor visszamentünk, bántuk, hogy már nincs sehol. Hetek teltek el, mire eltökéltük, hogy elmegyünk a közeli menhelyre és hazahozunk egy hasonlót, vagy legalább kivesszük a részünket a felajánlásos alapú, sétáltatásos programból. És mit ad Isten?… Ott volt a kutyus, biztos, hogy ugyanaz! A fehér folttal a fülén, megismertük.
Olyan áldás volt ez, ami után elkezdtünk a menhelynek önkénteskedni, és én, amikor 21 évesen elköltöztem Budapestre albérletbe (persze csak a hétköznapokra) akkora már tényleg elhatároztam, hogy elhozom őt, a barátnőmhöz, hogy ne legyen egyedül a lakásunkban. A kutyusnak legyen a kis társa, amíg én Pestre járok fel, hétköznapokon. De a TopiWork Iskolaszövetkezet csak ezután következett… Mert én is magányos voltam a hétköznap délutánjaimon és a menhelynél megszoktam, hogy melózom. Hasonlót akartam, valamit tenni-venni és a TopiWorknél azt mondták, vannak ilyenek. Sokan javasolták a diákmelók sokszínűsége miatt, és, mert tényleg ki lehet választani olyan munkát, ami illik a „beosztásunkhoz”. Nekem ahhoz, hogy csak hétköznap délutánokon érek majd rá.
Voltak mindenfélék, tényleg sok ilyen meló is, amit a menhelyen megismertem és megszerettem. Van ott számos fajta, diákoknak, tanulóknak, hallgatói jogviszonnyal rendelkezőknek. De nem csak a pénzkeresés a lényeg náluk. A Topinál. A Topinak küldetése van. Az, hogy az időnk jobban történő eltöltése mellett legyen egy fontosabb szempont is, aminek felmérjük a súlyát: a tanulmányainkat kiegészíthetjük náluk, bővíthetjük a tudásunkat jó kis cégeknél. Nagyoknál, vagy kicsiknél, de nekünk valóknál!
A TopiWork Iskolaszövetkezet azon munkálkodik, hogy elvigyen minket prosperáló vállalatokhoz, vállalkozásokhoz. A munka valódi terepére. Interjúztatnak, majd az önéletrajzunkat átadják nekik, annak érdekében, hogy mi, akik egyetemen tanulunk, gyakorlatias dolgokat is végezhessünk. Megismerhetjük a szakterületünket így már azelőtt, hogy diplomával a kezünkben munkára jelentkeznénk. Nem csak az elméleti tudás lesz így a birtokunkban. Úgy ugyanis már nehezebb megszerezni a „betanultságot”, hogy már végeztünk. Amikor már teljes állásba akarunk úgy felvételt nyerni, hogy rendes fizetés is kell, mert már fenn kell tartanunk magunkat, nehezebb egy cégnél esélyt kapni. Nagyobb a bérigényünk is és elvesznek a foglalkoztatási juttatások. Ez egyfajta kedvezményesebb foglalkoztatási forma, amit az TopiWork Iskolaszövetkezet nyújt, ebben a szakaszban. A fizuval nincs baj, de a cégek jobban járnak. Egyetem alatt persze a legtöbben még nem tudnának annyit dolgozni, mint majd utána dolgoznának, amikor más teendőjük nincs is.
A Topi idejekorán bevezeti a céges világba a hallgatókat, akik így előre kijárhatják az utat. Így végül, a második évtől aztán olyan munkám lett nekem is, ami azt a területet fedte le pont, amin tanulmányokat folytattam. De az első évben, amikor még csak a szabadidőmben próbáltam pénzt csinálni, hogy küldjek egy keveset „haza” a barátnőmnek is, kaptam a Topitól amolyan fizikai pakolós melót is, szintúgy. Szóval tényleg minden van.
Kereshetnek a gazdasági, mérnöki, stb szakokon tanulók a saját szemszögük szerint, és maguk választják ki mind, természetesen, hogy mire nyomnak rá a „Jelentkezem” gombbal. De lehet nyári melónk is például.
Nagyon jó találmány ez az iskolaszövetkezet! Tegyétek mindenben tartalmassá az egyetemi éveket, ti is!
