Nagyon kíváncsi fajta vagyok, általában mindig böngészek valamilyen oldalt, ahol érdekesebbnél érdekesebb dolgokat tudhatok meg. Imádom a dokumentumfilmeket is, érdekel a világ minden dolga, pontja, története. Múltkor egy nagyon tanulságos cikkbe futottam bele, a felepulok.hu oldalán. A cikk címe pedig ez volt: Az alkoholizmus fokozatai – hol kezdődik valójában az alkoholbetegség?
Valójában tényleg nagyon jó kérdés, sokszor mondjuk a másikra, hogy alkesz, főleg a tinik szeretnek ezzel viccelődni, de sajnos nagyon nem vicc kérdése ez az egész, mert valójában egy rettenetesen komoly szenvedély betegségről beszélünk, aminek idővel halálos kimenetele is lehet. Ebben a cikkben, választ kapunk arra, hogy valójában mik is az alkoholizmus fokozatai és hol kezdődik valójában az alkoholbetegség, mik azok az intő jelek, amiket ha felismerünk elkezdhetünk aggódni és még segítséget is kérni.
Nem feltétlenül részletezném, mert egy nagyon hosszú cikkről van szó, de nagyon tanulságos. A felepulok.hu blog rovatában megtaláljátok Az alkoholizmus fokozatai – hol kezdődik valójában az alkoholbetegség? címmel, de ezen a linken is elérhetitek közvetlenül most. Olvashattok a szociális ivóról, a kórós ivóról, és arról is, hogy milyen is a kontrollvesztő, vagy a szinten tartó ivó.
Amiről most inkább mesélnék még kicsit bővebben, az inkább az intézet mögött meghúzódó családi történet. Egyszerre szívbemarkoló és valahol felemelő és reménykeltő.
A családi történetet Dániel szemszögéből lehet megismerni, egy szerkesztett interjú keretein belül. Egészen a gyerekkortól kezdődik, ugyanúgy ahogy a problémák is akkor kezdődtek anno.
Sztorinak a lényege, hogy ez a család nagyon idilli kis életét, nagyon szoros apa-fia kapcsolatban. Az alkohol viszont egyre nagyobb szerepet kezdett el játszani az édesapa életében, ami később a fiú életére is kihatott. Dániel mindössze 7. osztályos volt, amikor először ivott, de sajnos nem a klasszikus diákcsínyként sült el a dolog és kicsit szédelgett, hanem rögtön első alkalommal olyan szinte leitta magát, hogy se kép, se hang. Talán ez lehetett volna az első intő jel, de valljuk be, egy ilyen kisgyerek még nem igazán tudja feldolgozni a tettek súlyát. Mindemellett nagyon maximalista tanuló volt, emberfeletti mód teljesített így soha senki nem gondolta volna, hogy problémái vannak. A gimnáziumba kerülve az alkohol mellé a marihuána is bekerült, a helyzet pedig odáig fajult, hogy 17 éves korában satu részegen totálkárosra törte édesapja kocsiját, amit végül egy karcolás nélkül megúszott. Gondolhatnánk, hogy ez volt az utolsó csepp a pohárban, de az alkohol nélküli élet mindössze 1 hétig tartott.
Mindeközben, az édesapja is folytatta a masszív alkoholizálást, míg nem a válásra is sor került. Dániel édesapja, János teljesen magára marad, a családja úgy döntött, hogy nem hajlandó tovább nézni ezt a lassú halált. Persze voltak kisebb nagyobb elvonókra való próbálkozások, de egyik sem bizonyult sikeresnek. Miután János végül mindent és mindenkit elveszített, rájött, hogy az egyetlen esélye a tényleges felépülés és önként jelentkezett egy elvonó terápiára. Szerintem valahol ez hozta meg a sikerességet, hogy nem külső nyomásra, hanem saját elhatározásból döntött úgy hogy leteszi az alkoholt. A felvételi beszélgetésre Dániel is elkísérte az édesapját, és ott döbbent rá ő maga is, hogy problémái vannak és nem szeretne odajutni ahova az édesapja.
Igazából még jó pár év eltelt, mire Dániel tényleges segítséget kért, de végül erőt vett magán, és elkezdett önsegítő körökbe járni. Hosszú volt az út a felépülésig, de az akaraterejük mindennél erősebb volt.
A Felépülök Családi Felépülési Központ alapítói és vezetői, és szerencsére a család is újra egyesülni tudott.