Egy számomra érdekes történetet szeretnék elmesélni. Nemrég a játszótéren voltam a kisfiammal, amikor egy kisebb, anyukákból és gyerekekből álló csoport jelent meg. Azonnal látszott, hogy összeszokott csoportról van szó, a gyerekek ismerték egymást, vidáman játszottak együtt. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy körben állnak és valamiféle verses játékot játszanak. Próbáltam kivenni, hogy mi lehet ez a játék, de nem ismertem fel.
Megkérdeztem hát az egyik anyukát. Kiderült, hogy egy nyári táborból ismerik, amit a Mosolykulcs képességfejlesztő központ szervezésében tartanak. Vagyis amit a gyerekek éppen játszanak, az egy a logopédiai játékok közül, amelyeket a gyermeke a központban tanult. Az anyuka elmesélte, hogy a gyerekek nagyon élvezik a tábori foglalkozások során játszott játékokat, ahogy azt láthattam is, hiszen szívesen játszottak a játszótéren is logopédiai játékokat, ahelyett, hogy éppen mászókáztak vagy hintáztak volna. Az anyuka azt is elmondta, hogy pár hónapja járnak a Mosolykulcs foglalkozásira, de a kislánya beszédfejlődésében már látható eredmények mutatkoznak, és a nyári tábor csak hab a torán, mert izgalmas, érdekes logopédiai játékok és egyéb tevékenységek tarkítják a szünidei napok más izgalmas programjainak sorát. Így a gyerek kikapcsolódik, játszik, de ugyanakkor fejlődik is. Kell ennél több?!
Öröm volt látni, ahogy ezek a gyerekek játszottak, közösségként, egyetértésben, és ami különösen érdekessé tette számomra az élményt, hogy megismerhettem valamennyire ezáltal a Mosolykulcs működését – izgalmas lehetőségnek tűnik az olyan gyerekes családoknak, akik fejlesztésre vinnék a kicsit.